2014. január 30., csütörtök

A teszt

Volt egy módszere. Soha sem volt meggyőződve arról, hogy egyáltalán van értelme annak, amit csinál. De bízott abban, hogy elég gondos a megfelelő döntések meghozásához.
forrás: flickr.com/photos/lloydh/
 Bár nem dohányzott, már évek óta tartott magánál egy-egy öngyújtót. A kamasz fiú abban reménykedett, hogy majd tűzet kér tőle egy szép lány. A legtöbbször nem azonban idősebb férfiak, nyugdíjba fakult arcok tartottak felé cigarettát.
 A kísérlete, vagy inkább tesztje azonban nem az ismerkedést szolgálta. A terv lényege csak annyi, hogy így kiszűrheti azokat a lányokat, akik dohányoznak. Ezzel pedig gondolatai világában megmentette magát attól, hogy a csókolózás számára egy olyan élmény legyen, mintha egy hamutálat nyalogatna. Egy szűrőnek tekintette ezt a rituálét.
 Egyszer, valamikor az érettségi szünetében éppen a Moszkva térről tartott haza este. A villamos megállónál várta az utolsó szerelvényt, hogy befusson. Tőle egy jó 5 méterre állt a lányt, aki kétségbeesve kutakodott a táskájában. Szőke volt, alig észrevehető hullámos hajjal, vöröskabáttal. Nagyjából érettségiző korabelinek nézett ki. A fiú sokáig nézte, de csak óvatosan, nehogy a lánynak is feltűnjön. Néha az elmenő buszok ablakainak tükröződésében, néha csak mintha az órára lesne rá, így lopott magának egy-egy pillantást.
 A táskában való keresgélés végén a lány felnézett, és egy pillanatnyi szélfújta mosollyal az arcán odalépett a fiúhoz:
- Van esetleg egy öngyújtód?
 Ahogy közel ért, még mindig nagyon tetszett neki a lányt. De megbukott a teszten. Lelkében összetörve átnyújtotta az öngyújtót, elsuttogva egy „parancsoljt”.
 A lány mosolyogva elvette tőle, majd egy pillanatnyi habozás és tapogatózás után, a lány megtalálta a kilógó hosszú cérnát, amely a kabátjából égtelenkedett. Csak egy pillanatra villantotta fel a lángot, de már le is vált a zsineg. Mosolyogva adta vissza az öngyújtót.
 A kamasz csak ekkor tisztázta magában, hogy nem látott cigarettát, amely a tűzért kiáltott volna. Addigra a lány elindult visszafelé, ahol az előbb állt. Ő pedig némi bátorsággyűjtés után követte őt.
Átment a teszten.

2014. január 16., csütörtök

A jó lágytojás titka

 A jó lágytojás titka az, hogy egy ember véleményére hallgassunk és semmiképpen ne nyissunk az új ötletekre! Akitől már kaptunk valaha jól elkészítve az ételből, csak tőle és egyszer kérdezzük meg.
 Én ezelőtt 10 évvel tanultam meg lágytojást készíteni, ugyan a főzési időt tekintve mindig elbizonytalanodom, de évekig megbízhatóan ugyanolyan minőséggel dolgoztam.
 Nem rég egy barátom azonban megesküdött rá, a tökéletesen megpucolható és fogyaszható lágytojás titka az, hogy a forrásban lévő vízbe bele kell tenni egy tartót, majd abba a tojást három percre és abból kell kikapni.
 Ab ovo a víz 100 fokon forr, a három perc mindenhol háromperc, a lágytojásállvány pedig ugyanúgy áll mindenhol, mégsem tudom azt a minőséget hozni, amit megszoktam. A tojás belseje hol folyós, hol túlságosan kemény. 10 év biztos tapasztalata szállt sírba egy recept miatt.

2014. január 9., csütörtök

Üzleti érzék

- Uram, ezt elejtette! - hallott a háta mögül egy hangot.
 Fel se fogva, hogy mit lát, reflexből nyúlt a felé nyújtott bőrkesztyű után, amely a legkevésbé sem volt az övé. Belesétált egy adásvételi adok-kapokba.
- Uram - kezdte az utcai kofa - jó, uram. Vegye meg, nem drága! 1500 forintot megér.
 Bár soha sem szeretett utcán vásárolni, a másfélezer forint nem tűnt soknak. Már nyújtotta volna a pénzt, amikor a bőrkesztyűt újra hátrarántották.
- No, nem úgy van az! - folytatta az árus - Egy darab annyi, nem egy pár!
 Megszeppent, megpróbálta eltenni a pénzét, mert háromezer forintot nem akart fizetni egy kesztyűért. Már a zsebében volt a keze, amikor hozzávágták a félpárt. Émelyegni kezdett.
- Héj, hát egyet is vehet! - kűzdött a kofa.
 Elfogadta, átadta az 1500 forintot, és elindult. Már szabadulni akart, szédült és fokozatosan veszítette el az erejét. Belülről marta az átverés.
 Hallotta, ahogy trappolnak utánna. Megállt. Már haragudott, nem csak a kofára, de magára is. Elege volt az egész helyzetből, eldöntötte, hogy a félpár kesztyűt megtartja, hogy emlékeztesse magát a saját tehetetlenségének gyötrelmére.
 - Jóuram, tessék, odaadom a másikat is ötszázért! - mondta a kitartó kufár.
 Lenézett a felé nyújtott, pillanatnyi bizonytalan gondolkodás után arra jutott, hogy nem fizet. Szó nélkül fordult meg.
 - De uram! Hát az csak egy félpár! - kiáltottak utána - Azzal semmire sem megy.
 Hajthatatlanul próbálta otthagyni az átverőjét.
- Uran, nézze visszaadom a pénzét, csak a kesztyűt adja vissza!
 Nem állt meg. Elege volt a beszélgetésből, el akarta felejteni ezt a ruhadarab-mizériát.
- Adok 1600 forintot, csak adja vissza - mondta a kétségbeesett kufár.
 Erre már le kellett csapni. Szó nélkül állt meg, előbb kitartotta a kezét a pénzért. Megvárta míg az 1000-es bankjegy és a három kétszázas érme a kezében köt ki. Hanyag mozdulattal, mintha párbajra hívná ellenfelét egy picit pofozott rajta, majd az árus vállára dobta a kesztyűt. Ismét sarkon fordult és elment.
 Az úton elfelé nem tudott örülni annak, hogy 100 forintot nyert az üzleten. Az érzés, hogy majdnem átverték még a markában tartotta. Egyedül arra tudott csak gondolni, hogy nem ért meg 100 forintot ez a néhány perc.
 Közben az aluljáróból feljövet, oda sem figyelve elvett egy szórólapot. A kihagyása miatt csak tovább erősödött benne a félpár kesztyű emléke.

2014. január 2., csütörtök

Közelebbről meghallgatva

 Reggel a szokásos órában ébredt, de ezúttal még pihenhetett volna. Nem az órája csörgött, mert hétvége volt. Valahol a távolban lövések dördültek.
„Csak a vadászok” - gondolta, közben a fal felé fordult, és megpróbált visszaaludni. Egy darabig forgolódott, képtelennek érezte magát arra, hogy tovább pihenjen, de az elhatározását már meghozta, nem hagyta magán győzni az éberséget.
 Ahogy hallgatta a távoli fegyvercsattanásokat azon járatta a gondolatait, hogy vajon milyen vadra hajthatnak. Az apróvad tűnt a leglogikusabbnak.
 Számolgatta a lövéseket, mint más a birkákat. A Nap már éppen elég magasan volt ahhoz, hogy akárhogyan feküdjön, lássa az ablakon beszűrődő fényt. A hangok már a legkevésbé sem zavarták, csak a fény. A spaletta el volt húzva, csak a fatestekre vágott virágos mintán át szűrődtek be az aranysugarak.
 Végül mégis győzött az akarat. A monotom zajokra való odafigyelésben sikerült újra elaludnia.
 Teljesen öntudatlanul riadt fel. Olyan érzése volt, mintha kirántották volna az ágyból, és az üskös porba dobták volna a földön.
 Érezte a hideg fegyver csövét a tarkóján. A vadászok embereket hajtottak. Megérkeztek a katonák.
 A háború pont Gliwicében ébredt fel.